A tervezett stoppolások előtt volt pár spontán élményem, amelyeket nem így akartam megoldani, de a szükség -azt mondják- nagy úr. Ebből három volt, kis távolságokra, bár az elsőre nem emlékszem, mert akkor még nem születtem meg, de éltem, édesanyám hasában. Lehet innen jött az indíttatás, hogy húsz évvel később mélyebbre ássam magam ebben a szakmában:) No de... szakember még most sem vagyok, még nem utaztam át a világot, bár most csak belföldre koncentrálok:) Jó lenne a magyarországi stopposkultúrát népszerűsíteni mind az utazni vágyók, mind az autósok körében. Lássuk csak...
A második alkalomkor rossz vonatra szálltam Debrecenben (jó, Apafán) 2006/07-ben, 16 voltam, asszem, és nem Hajdúhadházon, hanem Sámsonban kötöttem ki, de a kalauz rendes volt, az öszödi beszéd alkalmából mondta, hogy "ezt elkúrtam, nem kicsit, nagyon", de nem kellett jegyet vennem:) Hajdúsámsonban kiszálltam, megkérdeztem a vasutas bácsit "miholmerre" és elkalauzolt (haha, többfunkciós a vasutas, kalauzként is funkcionál, mekkora...) a városközpontba. Az ottani buszt természetesen pont lekéstem, de megláttam egy szép nagy zöld táblát Hajdúhadház X km felirattal... Nem emlékszem mennyi volt, de maximum 15, talán még annyi se. Aztán bevillant a gondolat, hogy stoppal eljuthatok Hadházra. Ki is álltam az út szélére, még megijedni se volt időm semmitől, ahogy kiraktam a kezem, a legelső autó megállt... Örvendeztem, aztán lefagyott az arcomról a mosoly, mert egyenruhás faszik űltek elöl, de csak mondták, hogy űljek be, elvisznek addig. Nem beszélgettünk semmit, csak eldobtak az ottani vasútig és máris ott voltam akkori barátnőmnél és meséltem kalandos utazásomat...
Na, a harmadik rövidke sztori az volt, hogy bamba voltam és kedves barátomat már akkor hívtam fel, amikor Újfehértónál járt Nyíregyháza fele, így már nem fordult vissza értem. Viszont megoldottam stoppal, mert vonattal nem volt kedvem menni, különben is ki költ erre 500 Ft-ot, amikor mélyszegénység van?:o Kicsit lámpalázasan álltam ki a 4-es főút mellé a Debrecenből kivezető szakaszra a szekérrel, traktorral, biciklivel, kismacskával behajtani tilos táblához és láss csodát, még fel sem emeltem a kezem teljesen már megállt a legújabb BMW. Gyorsan leállt a kavicsra, mert mögötte vészesen közeledett egy nagy debella kamion, ami nem lett volna szerencsés, ha nekipukkan. Sofőrbá' a luxusautójával elrepített Nyíregyig, mondanom sem kell, nagyon rövid idő alatt. Régen ő is szegény volt, meg sokat stoppolt, ezért vett fel engem. Egyetlen szépséghibája az volt a történetnek, hogy (Hú, a "hogy" után KATI szórend van, bár, ja nem, ez most magyarul van, csak hirtelen összekevertem ezeket a dolgokat, mint lelkes germanisztika hallgató in di Junivörziti Debrecen) Szóval szépséghiba az volt, hogy a város legszélén rakott ki a Metrónál, miközben a haverjával telefonált, így szól e: "Mindjárt ott vagyok, csak felvettem egy stoppost, jól megverem, kirabolom, aztán megyek" Hát mondom magamban, ha-ha. Ajándék lónak nem néztük a fogát, egy óra gyaloglás után már ott is voltam a kedves ismerőseimnél a főiskola koleszében és csodálkoztak, hogy milyen hülye vagyok, hogy stoppal mentem, dehát még nem érzik a stílust:)

Kedves rádiónéző gyerekek! Vagyis, olvasók.

 
Ez egy rövid Curriculum vitae volt, mert aki szövegért -szép magyar szóval - az már tudja, hol lakok, hova járok iskolába, ki tudja számolni hány éves vagyok, a nevemet is sejtheti, ennyi egyelőre elég is lesz:)

 Ezek után a rövid mazsolák után már jönnek a hosszabb és izgalmasabb menetek, bár nem győzöm hangsúlyozni, nem csak az olvasónak kívánok megfelelni, hanem ez nekem egyfajta memoárként is szolgál és új bejegyzés akkor lesz miután elutazok valahova és miután leírom az élményeimet, nem hamarabb és nem később. "Eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki - mivel nem kedves nekem - megdöglend." Á, már megint elkalandoztam a filmszakmába. Na szóval, akkor lesz írás, amikor úgy gondolom. Nem én függök a blogtól, hanem ő tőlem. Punktum.

 Más: nekem a stoppos oldalak tanulmányozásakor minden kis apró részlet érdekes volt, úgyhogy én sem fogom kímélni a plebs-et, amit úgy gondolok leírom, amit meg úgy hogy nem... azt... na, na? Azt nem.

 Tessék felkerekedni! Irány az utca!

-.-