Március 18. Az ég borul befele, a józsai busz elrepít a felhajtóhoz,én meg kiállok az M3-as felvezetőjéhez. Készültem csinos kartonpapírral, amelynek a egyik oldalán a "BP" felirat volt látható, (szépen megfestve, sorkiemelővel feltűnőbbé téve, persze aznap reggel elkészítve...) a másik oldalán a későbbiekre gondolva pedig az "M7", szintén hasonló technikával.
8:15-kor foglaltam el a pozíciómat és láss csodát, 5 perc múlva megállt egy fehér Peugeot Expert és kérdésemre Béla bá' azt mondta, hogy Pestre megy. 10:30-ra már ott voltunk, köszönhetően a 110 km/h átlagsebességnek. Csomagokat szállított Pesten vagy hat helyre és mivel nekem volt időm, meg önkéntes vagyok, segítettem neki kihordani a cuccokat. Voltunk a TEVA gyógyszer- és humánerőforráselosztó központjában, vagy mi a fenében. (Ja és ne egyél gyógyszert, ha nem muszáj, inkább mozogj, sétálj, biciklizz, fuss, szeretkezz!) Béla bá' egyébként újságkihordóként is közreműködött, sőt segítőkészen felhívta a siófoki kollégákat, hátha épp Pesten vannak és akkor el tudtak volna engem vinni Fehérvárra, de ez nem sikerült. Útközben mesélte, hogy régen volt a Nápoly-Dózsa meccsen és megosztotta az ottani élményeit, meg azért mást is. Múltkor egy romániai magyar stoppost vett fel Miskolcon, akit kidobott az asszony és Debrecenbe tartott, de úgy is jó volt neki a fuvar, hogy először el kellett menniük Pestre csomagokat kihordani:D Ezzel az apró kerülővel sem bánta a dolgot:)
Jártunk Csepelen is, Jimmy sírjára is vethettem volna egy pillantást, ha nem bambulok el, ezután egy hányingerkeltő gyárudvar következett:
A szépséges szép tájak, pár szendvics és egy doboz sör után kirakott egy nem éppen jónak mondható helyen, ahol posztoltam vagy negyed órát a vészesen csepergő esőben, majd ráuntam a várakozásra és a budapesti havi bérletemmel a tarsolyomban (Amit az egyik kedves barátnőmtől kaptam, ezúttal is köszönet érte:)) elindultam egy buszt keresni, ami elrepít a Sasadi útra, a "stopposok törzshelyére", ahogy a neten olvastam róla:) Útbaigazítást kértem az egyik úriembertől, aki készségesen segített. A Móricz Zsigmond körútig vitt az egyik busz, aztán a célállomásra a másik. Ott van egy meki, meg egy OMV kút és ott szépen lehet stoppolni, rengeteg autó jön, sok nem tud megállni, de amelyik tud, azokból is sok van. Még bementem a mekibe egy sajtburgerért, csakhogy használhassam a WC-t és szemtanúja lehessek az emeleten elbúrjánzó Tinédzser L'amour térhódításának, aztán álltam is kifele az útra, mert ugye 7-re oda kellett érnek a Videoton elleni meccsre, 15:30-kor tettem ki az ujjam és olyan 20 perc várakozás és karlerohadás (szép szó!) után egy szemüveges, idősebb férfi vett fel, aki pont Fehérvárra ment a Mitsubishijével, úgyhogy megint hatalmas mákom volt. Előtte még lelassított egy autó, de meglátta az "M7" táblámat és mutatta, hogy neki az nem lesz jó. (Mert ugye erre lehet menni Győr és Bécs felé, ha valakinek épp arra támad kedve, nekem most nem volt, mert azelőtt pár nappal voltam Bécsben, igaz busszal, a germanisztikával:)) Régen ő is stoppolt elmondása szerint és sokat tett volna a Vidi bajnoki címére, bár annyira már nem hozza lázba a magyar foci, a külföldi meg alapból nem érdekli.
16:30-kor már Székesfehérváron is voltam, de sajnos csak a város szélén tudott kirakni, de a buszmegállóban várakozó mosolygós hölgyhöz odalépve megkérdeztem az ellenőrök előfordulásának gyakoriságát, a buszjegy árát és a megállók számát, ezekkel matematikai műveletet végeztem és a bliccelés mellett döntöttem. a sofőrnek ugyan be kellett mutatni a bérletet, megkérdeztem a nőt, hogy a debreceni vagy a pesti bérlet hasonlít -e az ittenire, de nem igazán, így mielőtt alaposan szemügyre vehette volna a bérletem a sofőr úr, gyorsan csuktam is befele. Eredetileg gyalogolni akartam, csak elkezdett esni az eső, meg messze is volt a belváros, utólag belegondolva.
Nézegettem egy kicsit a térképem, aztán már ismerős helyen szálltam le. Megkerestem az egyik drága barátnőm házát Fehérváron, akit 5 év 10 hónapja ismerek, vad msn hülyülésekbe torkollott a kapcsolatunk, de most végül kiteljesedhettünk, mert végre eljutottam hozzá, ezt egy-egy pohár borral megünnepeltük, na meg persze élete párjával és annak barátjával. Felajánlotta, hogyha a hazafele tartó buszra nem sikerül felkapaszkodnom, akkor nyugodtan aludhatok náluk, újra és újra köszönöm, nagyon édes és aranyos:):D
Sajnos kevés időt tölthettem ott, aztán negyed órával a kezdés előtt futólépésben elindultam a stadion felé, épp a kocsmából kilépő debreceniekbe botlottam, akikkel üdvözöltük egymást. Meccs után sikerült felszállnom a hazafelé menő hajóra, így a hazaút miatt már nem kellett aggódni:)
Tények:
Debrecen-Budapest 231 km
8:15-10:30 (2 óra 15 perc)
Budapest-Székesfehérvár 65 km
10:30-16:30 (6 óra)
(Ugye, mert önkénteskedtem:))
Összegezve:
Debrecen-Székesfehérvár 296 km
8:15-16:30 (8 óra 15 perc)
Leírom, de most nem olyan fontos az átlagsebesség, mert nem siettem sehova: 36 km/h. Ez már megint nem sok, de ha akarok, sokkal hamarabb is odaérhettem volna. Stoppversenyen ezzel nem sok babér teremne nekem:)
Itt van megint a térkép, a vizuális típusoknak. Mondjuk azok jöjjenek velem:)
