Most különösebb részletes adatok nélkül, csak úgy érdekességképpen tárom a nagyközönség elé rövidke utazásomat, amely a rövidsége ellenére sok-sok emberi kedvességgel és pozitív élménnyel járt. Fél 6-ra kellett felérjek a Vasas elleni meccsre, ezért ráérősen reggel 10 óra után egy kicsivel álltam ki a már megszokott józsai autópálya-felhajtóhoz a húsvét előtti szombaton, így nem is volt nagy a forgalom. De! Azért tíz percen belül csak felvettek... :) Mondjuk az addig elhaladó autósok nem tudom mit kaptak, talán az ünnep közeledte az agyukra ment, mert a mutogatók százalékos aránya megnőtt, ennek ellenére szélesen mosolyogtam rájuk.
No, hogy szavam ne feledjem, csak mentek és mentek el mellettem az autók, mire egyszer egy nagy fékezés és dudálás mögöttem. Gyorsan odaszaladtam, összeszámoltam, hogy kettő szülő, és három kissrác az autóban, na mondom itt hogy fogok én utazni, de mivel egy hétszemélyes Chrysler Voyager típusú személygépjárműről volt szó, így nem volt gond, beűltettek leghátra. A három srác úgy nézett, mint akik ufót látnak, jómagam a csodálkozástól nem tudtam megszólalni, de aztán szóba elegyedtünk. Mindegyiken (3-10 év:)) focicsuka volt, megkérdeztem fociznak -e, de csak divatolnak:) Egyébként debreceniek mindannyian (ugye logikus, ha egy családról van szó), a férfiú szabadalmaztatta a hagyományos villanykörte méretű energiatakarékos izzót, ezt meg is mutatták nekem, na és az sem elhanyagolható információ, hogy húsz éve 5000 km-t stoppolt a hellének földjén, most pedig az egész család kínaiul tanul szabadidejében, úgyhogy nem unatkoznak. Volt náluk egy rakat péksütemény is, abból is kínálgattak, nem is sértettem meg őket, hogy nem vettem:)
A Megyeri-hídnál tettek ki, a Budapest táblánál, megköszöntem a fuvart és nagyokat integettem, majd ismét feltettem a kezem és 5 perc múlva egy néni felvett, elvitt 300 métert, mert azt hitte Budakeszi felé megyek, de biztosított, hogyha fél órán belül nem vesznek fel, jön vissza a nagymamájával és bevisz a városba:)
Megint álltam vagy 3 percet, jött egy csomó autó, jött egy Taxi is, letettem a kezem, de csak megállt. Mondta, hogy bevisz a városba, de mondtam neki, hogy nincs pénzem, és kétszer megkérdeztem, hogy ingyen -é. Ingyen hát, jött a válasz én meg már pattantam is be az autóba, bevitt Angyalföldre, út közben beszélgettünk pár sort. A végén megköszöntem, tényleg rendes ember volt:) Mivel ez fél 1 körül volt, volt még rengeteg időm, egy idősebb uraságot leszólítottam, hogy a Városliget hol és merre van, mondta, hogy menjek vele egy darabon, vele is jól elbeszélgettem, vasutas volt régen a nyírségben, én meg mondtam, hogy van közös szál, hisz az egyik vasutas csapat szurkolója vagyok. Útbaigazított, több mint fél óra gyaloglás után eljutottam a Hősök terére, a Vajdahunyad várához (az eredeti szebb:)) meg a Városliget árnyas fái alá... Sétáltam egy kicsit, majd letelepedtem, söröztem, ettem, aludtam majdnem, na meg játszottam Luluval a nagy fekete kutyával, akinek ülő helyzetemből sikerült felborítania...
Miután meguntam jött az ebéd, séta, stadionkeresés, kocsma, 5:1-es győzelem, majd a hazaút busszal.
Mindez április 23.-án történt:)
